11. rész

Sziasztok! Meghoztam az újat. Nagyon nehezen jött most az ihlet, azért lett meg ilyen későn, és ezért is lett ilyen unalmas. De hát, valahogy mindent be kell vezetni :). Sajnos a következőre megint sokat kell majd várni, mert mostanában elég kevés időm lesz írni, de azért igyekszem majd vele. Jó olvasást!

-… szóval az a lényeg, hogy lehet, hogy visszamennek Kaliforniába.
- De hát most mondtad, hogy azt ígérte, hogy marad!
- Igen, de valahogy… nem tudom. Tudom, hogy megígérte, és én nagyon szeretném elhinni, de a lelkem mélyén érzem, hogy el fog menni.
Erre Becky sem tudott mit mondani. Nagyon szeretett volna egy kis lelket önteni a barátnőjébe, de sajnos nem jutott eszébe semmi biztató. Mert, teljesen egyet értett Amyvel.
- Beszéljünk inkább valami vidámabb témáról. –Próbálta elterelni a figyelmét. - Történt még valami a randin? Valami érdekes?- Vonogatta a szemöldökét, amitől Amyből kitört a nevetés.
- Hát, mondhatjuk úgy is… - Itt érezte, hogy vér szökik az arcába. Nagyon remélte, hogy ezt Becky nem vette észre, de nem volt szerencséje.
- Na, mesélj csak, kisasszony!
- Na, jó. Hát… megcsókolt.
- MI? És ezt te képes lettél volna elhallgatni előlem? Pff- Becky úgy nézett ki, mint egy durcás kislány.
- Na! – Próbált mosolyt csalni barátnője arcára- Tudod, hogy elmondtam volna!
- Nem hiszek neked!- Itt már keresztbe tette a kezeit, és hátat fordított Amynek, aki erre ráugrott a hátára, mire nevetve elterültek a szőnyegen. Gondolta, itt a tökéletes pillanat, lefogta barátnője kezeit, és elkezdte vadul csikizni.
- Mondd, hogy szeretsz!
- Nem mondom! – Becky nehezen tudta kipréselni magából a szavakat, annyira nevetett.
- Mondd ki! Mondd ki!
- Szeretlek!- Adta meg magát.
- Nagyon szeretsz?
- Nagyon- nagyon, csak engedj már el!
- Na, jó, most az egyszer megkíméllek. – Szállt le róla.
- Ezt még visszakapod, ugye tudod? – Szólalt meg egy idő után Becky.
 - Most félnem kéne? – Mosolygott gúnyosan Amy.
- Igen. Határozottan.

Miután Becky elment, Amy segített Jeanénak takarítani.
- Még nem is meséltél. Mi van azzal a fiúval? Most akkor együtt vagytok?- Amy tudta, hogy nem ússza meg ezt a beszélgetést. Azt ugyan elmondta szüleinek, hogy randija lesz, de semmi többet nem tudtak kiszedni belőle.
- Lehetséges… na, jó, igen!
- De jó! És hogy hívják? Mit tudsz róla? – Ezeket a kérdéseket már párszor feltette, de mindig megválaszolatlanul maradtak.
- Hát, Jeremy Davisnek hívják. Eddig Kaliforniában éltek, de a nagynénje súlyosan megbetegedett, ezért hazajöttek. Van egy ikertesója, egy bátyja, aki katona, és egy húga. Ja, az ikertesója lány, és annyira nem hasonlítanak, hogy simán letagadhatnák egymást.
- Egyszer bemutathatnád nekünk.
- Majd egyszer. A távol jövőben.
- Héé! Szégyellsz minket?
- Dehogy is édesanya- Akkor szólítja őt, amikor ki akarja engesztelni, vagy amikor akar tőle valamit. Eddig mindig működött.
- Hát remélem is, különben kapsz!- majd fakanállal játékosan rávert Amy fenekére.
- Ez így nem ér! Neked van „fegyvered”!
- Milyen fegyvere van, és kinek?- Lépett be a konyhába Tom.
- Áh, nem érdekes!- Nézett össze Amy és Jane.
- Hát, ti tudjátok.