11. rész

Sziasztok! Meghoztam az újat. Nagyon nehezen jött most az ihlet, azért lett meg ilyen későn, és ezért is lett ilyen unalmas. De hát, valahogy mindent be kell vezetni :). Sajnos a következőre megint sokat kell majd várni, mert mostanában elég kevés időm lesz írni, de azért igyekszem majd vele. Jó olvasást!

-… szóval az a lényeg, hogy lehet, hogy visszamennek Kaliforniába.
- De hát most mondtad, hogy azt ígérte, hogy marad!
- Igen, de valahogy… nem tudom. Tudom, hogy megígérte, és én nagyon szeretném elhinni, de a lelkem mélyén érzem, hogy el fog menni.
Erre Becky sem tudott mit mondani. Nagyon szeretett volna egy kis lelket önteni a barátnőjébe, de sajnos nem jutott eszébe semmi biztató. Mert, teljesen egyet értett Amyvel.
- Beszéljünk inkább valami vidámabb témáról. –Próbálta elterelni a figyelmét. - Történt még valami a randin? Valami érdekes?- Vonogatta a szemöldökét, amitől Amyből kitört a nevetés.
- Hát, mondhatjuk úgy is… - Itt érezte, hogy vér szökik az arcába. Nagyon remélte, hogy ezt Becky nem vette észre, de nem volt szerencséje.
- Na, mesélj csak, kisasszony!
- Na, jó. Hát… megcsókolt.
- MI? És ezt te képes lettél volna elhallgatni előlem? Pff- Becky úgy nézett ki, mint egy durcás kislány.
- Na! – Próbált mosolyt csalni barátnője arcára- Tudod, hogy elmondtam volna!
- Nem hiszek neked!- Itt már keresztbe tette a kezeit, és hátat fordított Amynek, aki erre ráugrott a hátára, mire nevetve elterültek a szőnyegen. Gondolta, itt a tökéletes pillanat, lefogta barátnője kezeit, és elkezdte vadul csikizni.
- Mondd, hogy szeretsz!
- Nem mondom! – Becky nehezen tudta kipréselni magából a szavakat, annyira nevetett.
- Mondd ki! Mondd ki!
- Szeretlek!- Adta meg magát.
- Nagyon szeretsz?
- Nagyon- nagyon, csak engedj már el!
- Na, jó, most az egyszer megkíméllek. – Szállt le róla.
- Ezt még visszakapod, ugye tudod? – Szólalt meg egy idő után Becky.
 - Most félnem kéne? – Mosolygott gúnyosan Amy.
- Igen. Határozottan.

Miután Becky elment, Amy segített Jeanénak takarítani.
- Még nem is meséltél. Mi van azzal a fiúval? Most akkor együtt vagytok?- Amy tudta, hogy nem ússza meg ezt a beszélgetést. Azt ugyan elmondta szüleinek, hogy randija lesz, de semmi többet nem tudtak kiszedni belőle.
- Lehetséges… na, jó, igen!
- De jó! És hogy hívják? Mit tudsz róla? – Ezeket a kérdéseket már párszor feltette, de mindig megválaszolatlanul maradtak.
- Hát, Jeremy Davisnek hívják. Eddig Kaliforniában éltek, de a nagynénje súlyosan megbetegedett, ezért hazajöttek. Van egy ikertesója, egy bátyja, aki katona, és egy húga. Ja, az ikertesója lány, és annyira nem hasonlítanak, hogy simán letagadhatnák egymást.
- Egyszer bemutathatnád nekünk.
- Majd egyszer. A távol jövőben.
- Héé! Szégyellsz minket?
- Dehogy is édesanya- Akkor szólítja őt, amikor ki akarja engesztelni, vagy amikor akar tőle valamit. Eddig mindig működött.
- Hát remélem is, különben kapsz!- majd fakanállal játékosan rávert Amy fenekére.
- Ez így nem ér! Neked van „fegyvered”!
- Milyen fegyvere van, és kinek?- Lépett be a konyhába Tom.
- Áh, nem érdekes!- Nézett össze Amy és Jane.
- Hát, ti tudjátok.

10. rész

Sziasztok! A múltkori sok várakozás kiengeszteléseképpen máris itt az új rész ;)

-Hű! Ez hihetetlen volt! De most miért csináltad? – Kérdezte Amy amint utol érte barátnőjét.
- Elindult, hogy szétszedjen titeket. Nem hagyhattam.
- Köszönöm! Imádlak!- Mondta Amy és barátnője nyakába ugrott.
- Hé! Nem az életedet mentettem meg, nem vagyok szuperhős!- Nevetett Becky, és lehámozta magáról Amy karjait. – Na, menj, a barátod már vár!- Azzal finoman meglökte barátnőjét.
- Oké majd felhívlak! Szia!- Mondta, majd visszament Jeremyhez.

- Azt hiszem itt jó lesz. – Mondta Jeremy. Egy kisebb hegy tetején voltak, Jeremy kocsijának elején ültek. A kilátás csodálatos volt.
- Na, akkor mesélj, milyen volt az első napod? Milyenek az osztálytársaid? Hány lány és hány fiú van az osztályodban? Hol ülsz? Vannak már barátaid?- Amy egész úton nem szólalt meg, és most egyszerre bukott ki belőle az összes kérdés.
- Hé, vegyél levegőt is!- Nevetett barátnőjén.
- Oké. Tehát mondj el mindent!
- Hát jó. Szóval 20-an vagyunk az osztályban, 15 fiú, és 5 lány. Mindenki nagyon kedves volt. Az utolsó sorban ülök az ablak mellett, előttem egy totál stréber, aki végül is nem is olyan rossz arc, de nem hinném, hogy sok közös témánk lenne, mellettem meg egy Krisztián nevű srác, aki szimpinek tűnik. Szünetben szinte az egész osztály együtt volt egy padon, az udvaron. Egy csaj randit kért, de mondtam, hogy van barátnőm. Azt hiszem ennyi.
- Hű. Tudtam, hogy rád fognak nyomulni.
- De szerintem mindenki felfogta, hogy foglalt vagyok.
- Ennek örülök. Hogy őszinte legyek, aggódtam, hogy valaki kiszemel téged magának, most nagy kő esett le a szívemről. – Amy ezt nem akarta elmondani, valahogy csak kiszaladt.
- Szóval nem bíztál bennem? –Tettetett Jeremy sértődöttséget, de Amy látta azt a kis huncut mosolyt a szája szélén.
- Nem igazán. Ezek a pasik…- Mondta Amy, de ő már nem bírta ki, elröhögte magát, amitől Jeremyből is kibukott a nevetés.
Miután abbahagyták, Jeremy magához húzta barátnőjét, úgy, hogy összeért a homlokuk.
- Mindig téged foglak szeretni- Suttogta, majd szenvedélyesen megcsókolta őt. Szerencse hogy ültek, mert Amynek úgy beleremegett a térde, hogy biztos összeesett volna. Nem tudta mitől aggódott ennyire, vagy hogy miért nem volt rá felkészülve. Pedig csodálatos érzés!
  Mikor abbahagyták, még nem szólaltak meg egy kis ideig, csak csendben ültek egymás mellett. Furcsa volt, de Amy ezt a csöndet nem érezte kínosnak.
  Végül Jeremy mobilja törte meg a csendet. Elővette zsebéből a telefonját, és megnézte, hogy ki hívja. Amy nem akarta ellenőrizgetni, de véletlenül meglátta, hogy a kijelzőn az apja neve volt. Ami különös, mert Amy apja úgy szerepel a névjegyzékben, hogy „Apa”, de Jeremynek az apja rendes nevét írta ki. Végül is, hogy végig gondolta, a barátja említette, hogy egy jó ideje nem hívja apának. Érthető.
- Miért nem veszed fel?
- Tudom, hogy mit akar. Különben nem hívott volna fel.
- És mit akar?
- Közölni akarta, hogy még egy hétig ott marad, mert jött egy „nagyon fontos ügy, amit nem halaszthat el”.
- Sajnálom- Nézett Amy együtt érzően barátjára.
- Ne sajnáld. Már megszoktam.
Erre Amy már nem tudott mit mondani. Jeremy igaz, hogy azt mondta, hogy nem bánja, de attól még lehetett érezni a hangjában a csalódottságot.
- Hé, és anyud tesója hogy van?- Kérdezte Amy, csak hogy elterelje Jeremy gondolatait az apjáról.
- Szerencsére jobban. Úgy tűnik hatnak a kezelések.
- Örülök neki.
- Mi is. Bár van, aminek nem annyira. Ha sikerül kigyógyulnia, akkor lehet, hogy visszaköltözünk Kaliforniába.
- MI??? – Amy teljesen le volt sokkolva.
- Még nem biztos. Ebben az évben még tuti maradunk, a 11.-et még ebben a suliban kijárom. Aztán a többit még meglátjuk.
- Nem mehetsz el!- Amynek már nem kellett sok a sírógörcshöz. Hogy tudott minden ennyire megváltozni egy perc alatt? Pedig az előbb még a világ legboldogabb emberének érezte magát.
- Hé, én nem megyek! Majd akkor ideköltözök anyu tesójához. Nem hagylak itt. Megoldjuk valahogyan. – Mondta, majd szorosan magához ölelte barátnőjét, aki már zokogott.
- Ígéred?- Kérdezte Amy könnyes szemmel.
- Ígérem.

9. rész

Sziasztok! Jó sokat kellett várni, de megszületett az új rész! Remélem tetszik!

 Eljött ez a nap is, amitől Amy úgy rettegett. Jeremy első napja az új iskolájában. Azt beszélték meg, hogy mivel Amynek 7 órája van, Jeremynek meg csak 6, iskola után Jeremy eljön Amyért a sulihoz, és elmennek moziba, aztán beülnek pizzázni.
  Első randiukon nem esett meg az első csókjuk, mivel Amy még nem állt készen. Aggódott, hogy emiatt Jeremy szakítani fog vele, de nem így lett. Elmondta neki, hogy ha még nem akarja, akkor nem kell erőltetni. Majd eljön az ideje. Emiatt Amy nagyon hálás volt neki.
 De még mindig nem volt teljesen nyugodt, mivel nem tudta mikor áll rá készen. Mi van ha, csak sokára? Előbb-utóbb minden pasi megunná ezt a sok várakozást. És ha van egy lány az új iskolában, akire nem kell várni?
  Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok cikáztak Amy fejében. Napok óta csak idegeskedett. Becky próbálta megnyugtatni, hogy nem lesz semmi baj, és hogy nem kell aggódni amiatt, hogy valaki rányomul Jeremyre, ő csak Amyt szereti. Ez jól esett neki, de ettől sem lett nyugodtabb.

Reggel szörnyen nyűgösen ébredt. Egész éjjel alig aludt, csak forgolódott egész este. Ráadásul 6 órakor kidobta az ágy, és nem tudott visszafeküdni.
Mindez a kinézetén is meglátszott. A szemei pirosak voltak, addig mocorgott, hogy a haja teljesen összekócolódott és nagy karikák görögtek a szeme alatt.
„ Végül is, délután randim lesz. Nem nézhetek ki így!” Gondolta magában, és igaz hogy semmi kedve nem volt hozzá, de lezuhanyozott, hajat mosott, és felrakott egy kis természetes sminket. Meglett az eredménye, sokkal jobban festett.
Mire mindennel elkészült, még mindig elég korán volt ahhoz, hogy elinduljon, ezért úgy döntött, hogy bekapcsolja a tv-t. Negyed óráig nézte, de nem tudta volna megmondani, hogy miről szólt, mivel gondolatai ismét elkalandoztak. Nagy nehezen, de eljött az idő, indulnia kellett.

Ha azt hitte, hogy az éjszakája és a reggele kínszenvedés volt, akkor fogalma sem volt róla, hogy mi lesz vele órákon. Nem tudott figyelni, mindig azon járt az esze, hogy Jeremy éppen mit csinálhat.
Végre vége lett annak a 7 órának. Azt beszélték meg, hogy Jeremy a főbejáratnál megvárja Amyt.
Így is lett. Izgatottan lépett ki az iskolából, és egyből kiszúrta a barátját. Becky kicsivel Amy mögött ment lemaradva, mert kíváncsi volt Jeremyre. Gyorsan megtalálta, mert barátnője határozottan felé lépkedett, és egy öleléssel köszöntötték egymást. „De szépek együtt! Amy nagyon szerencsés lány.”
 Sajnos nem Becky volt az egyetlen, aki meglátta őket. Sarah és csapata is kiszúrta őket. Egyszerűen nem hittek a szemüknek. Sarah már indult is, hogy tönkretegye ezt az idilli pillanatot, de Becky hirtelen az útjába állt.
- Ne csinálj még nagyobb bolondot magadból. Nem jött össze, Amy boldog, és én nem hagyom, hogy tönkre tedd!
- Miért, hogy tudnál pont te, engem megállítani?- Kérdezte gúnyosan.
- Hát így!- mondta, és a kezében tartott palack vízzel leöntötte Sarah-t, aki erre egy akkorát visított, hogy az egész iskola őket nézte.
- Hogy merészeled? Ezt nagyon meg fogod még bánni!
- Ezt már hallottam, de úgy tűnik, te csak fenyegetőzni tudsz. Hülye hárpia!- Mondta, majd sarkon fordult és ott hagyta a csurom vizes Sarah-t, fütty és tapsvihar közepette.
Ezt a jelenetet Amy és Jeremy végig nézték, és Amy gyorsan Becky felé futott, nehogy elmenjen anélkül, hogy nem köszönte meg neki.