- Katona
József ötszakaszos drámája, a Bánk bán a szerző legismertebb műve, illetve a
magyar irodalomban is kiemelkedő helyet foglal el…
Amy mint minden Irodalom órán, most is unottan tekintett ki az ablakon. Napos, tavaszi délelőtt volt, de az nem segített Amy hangulatán. Lelkében sötétség honolt. Nagyon magányos lány volt. Szünetekben egyedül sétálgatott az iskolaudvaron, vagy éppen egy padon ücsörgött, és irigykedve nézte, hogy a többiek milyen jól érzik magukat. Tanítás után nem járt össze senkivel, és nem voltak barátai. Nagyon félénk és csendes volt. Igazából nem tudta, hogy mért nem akar vele senki sem barátkozni. Jó tanuló volt, a humorával sem volt semmi baj, és gyönyörű hosszú, barna haja tökéletesen kiemelte barna szemeit.
Nem volt vele semmi baj, de egyszer konfliktusba keveredett az iskola legnépszerűbb lányával, aki bosszúból tönkretette az életét. Elérte célját, senki nem akart Amy-vel barátkozni. Ez már két éve így volt. Ennyi idő alatt, már rég megszokta ezt a magányt.
-Amy?- Kérdezte Gwendolyn tanárnő éles hangon.
Az egész osztály a hátsósorban ülő lányra figyelt, ettől Amy kicsit ideges lett, mert nem szerette a nagy feltűnést.
Minden nap lelkiismeretesen készül az órákra, ezért nem is szokták felszólítani, de ez egyszer nem volt szerencséje. Ilyenkor a percek ólomlábakon vánszorognak. A légy zümmögését is hallani lehetett volna-, ha lett volna légy a teremben.
- Na? Várjuk a választ. Vagy nem tanultál, Amyson?
Amy utálták, ha így hívták. Gwendolyn tanárnő pedig különösen szigorú volt. Nem tűrte, ha valaki nem figyel az óráján, ami elég nehéz volt, mert nagyon unalmasan magyarázott.
Amy mély levegőt vett, és minden bátorsását összeszedte.
- Nem, tanárnő.
- Hát akkor sajnálatos módon be kell írnom az egyesedet. –Itt Amy azt látta, mintha egy elégedett kis mosoly bujkálna a szája szélén. Összeszorult a gyomra, ha rágondolt, mit fog otthon ezért kapni.
Amy mint minden Irodalom órán, most is unottan tekintett ki az ablakon. Napos, tavaszi délelőtt volt, de az nem segített Amy hangulatán. Lelkében sötétség honolt. Nagyon magányos lány volt. Szünetekben egyedül sétálgatott az iskolaudvaron, vagy éppen egy padon ücsörgött, és irigykedve nézte, hogy a többiek milyen jól érzik magukat. Tanítás után nem járt össze senkivel, és nem voltak barátai. Nagyon félénk és csendes volt. Igazából nem tudta, hogy mért nem akar vele senki sem barátkozni. Jó tanuló volt, a humorával sem volt semmi baj, és gyönyörű hosszú, barna haja tökéletesen kiemelte barna szemeit.
Nem volt vele semmi baj, de egyszer konfliktusba keveredett az iskola legnépszerűbb lányával, aki bosszúból tönkretette az életét. Elérte célját, senki nem akart Amy-vel barátkozni. Ez már két éve így volt. Ennyi idő alatt, már rég megszokta ezt a magányt.
-Amy?- Kérdezte Gwendolyn tanárnő éles hangon.
Az egész osztály a hátsósorban ülő lányra figyelt, ettől Amy kicsit ideges lett, mert nem szerette a nagy feltűnést.
Minden nap lelkiismeretesen készül az órákra, ezért nem is szokták felszólítani, de ez egyszer nem volt szerencséje. Ilyenkor a percek ólomlábakon vánszorognak. A légy zümmögését is hallani lehetett volna-, ha lett volna légy a teremben.
- Na? Várjuk a választ. Vagy nem tanultál, Amyson?
Amy utálták, ha így hívták. Gwendolyn tanárnő pedig különösen szigorú volt. Nem tűrte, ha valaki nem figyel az óráján, ami elég nehéz volt, mert nagyon unalmasan magyarázott.
Amy mély levegőt vett, és minden bátorsását összeszedte.
- Nem, tanárnő.
- Hát akkor sajnálatos módon be kell írnom az egyesedet. –Itt Amy azt látta, mintha egy elégedett kis mosoly bujkálna a szája szélén. Összeszorult a gyomra, ha rágondolt, mit fog otthon ezért kapni.
De jóóóóí:DDD tetsziik
VálaszTörlésNagyon jó!!! Csak most kezdtem el az olvasását a történetednek!!! De nagyon tetszik!!! :)
VálaszTörlés