6. rész

Hy! Szomorúan vettem észre, hogy mivel nem volt kommenthatár, nem is jöttek kommentek. Szóval most 5 komment után jön az új rész ( csak hogy tiszta legyen, egy embertől csak 1 komi érvényes)

 

Ebédszünetben, amikor az udvaron, egy padon ülve beszélgettek, oda lépett hozzájuk Sarah és csapata.
- Szia Becky! Nem akarsz inkább velünk lógni helyette?- kérdezte negédes hangon, és lenézően végigmérte Amyt.
- Nem köszi, jó nekem Amyvel!- Válaszolta a lány határozottan, ezzel nagyon meglepve Amyt.
- Még nem tudod mit utasítottál vissza. Nagyon meg fogod ezt bánni!- Váltott hangnemet Sarah, amire csatlósai nagyon lelkesen bólogattak.
- Meg tudom válogatni a barátaimat, nem kell segítség!- Vágott vissza Becky.
A három szőkeség még vetett pár gyilkos pillantást a két lányra, majd sarkon fordultak és elmentek. Amy még mindig nem tudott mit mondani, annyira meg volt lepődve. Miért őt választotta? És mitől lett ez a törékeny lány ennyire határozott hirtelen?
- Ez mi volt?- Ez volt minden, amit mondani tudott.
- Sosem bírtam ezeket a hatalommániás, manipulátor, festett szőke plázacicákat.
- Azért lepődtem meg ennyire, mert csendes, visszahúzódó és félénk lánynak tűntél, mint én.
- Az is vagyok általában, de az ilyenek nagyon fel tudnak dühíteni.
- Hű! Most felnézek rád, ugye tudod? – Nevetett Amy
- Köszi!- Becky is elnevette magát.
Mikor vége lett az utolsó órájuknak, együtt indultak haza, mert mint kiderült, csupán pár utcányira laktak egymástól.
Amy boldogan lépett be a házba. Ha ez lehetséges, még boldogabb volt, mint reggel. Tényleg van egy barátja? Vagy csak álmodik? Erre a gondolatra megcsípte magát, de mivel fájt neki, boldogan vette tudomásul, hogy nem álom.

Épp a háziját írta, amikor jelzett a telefonja, hogy sms-t kapott. Megnyitotta, és gyorsan végigfutotta az üzenetet. Rövid volt és tömör, de Amy ettől az egy sortól is nagyon boldog lett.
„4-kor az étterem előtt? Jeremy”
Amikor már vagy nyolcadszorra olvasta az üzenetet, és felfogta, hogy mi áll benne, boldogan ugrált körbe a szobájában. Úgy érezte, hogy ez élete legszebb napja. Gyorsan lerohant az emeletről, és megkérdezte a szüleit, hogy elengedik-e. Örültek neki, hogy lányuk végre kicsit kimozdul, ezért habozás nélkül igent mondtak.