2. rész

Sziasztok! Ez a rész kicsit unalmas, de csak felvezetés a következőhöz. Remélem azért nem olyan rossz!

- Gyere már! El fogunk késni!- Kiabált fel Amy az emeletre anyjának.
- Mindjárt megyek! Nem fogunk elkésni, nyugodj meg.
- Persze! Neki könnyű! Nem ő volt két hónapig magányosan bezárva a szobájába. – Gondolta Amy bosszúsan. Mindig ez van! Soha nem tudnak sehova pontosan menni, mert Jane, Amy anya mindig túl sok időt töltött a tükör előtt.
- Itt is vagyok. Akkor indulhatunk?
- Már rég csak rád várunk! Apa és Rocky már lent vár a kocsiban.
Nagy nehézségek árán végre elindultak. Fél óra volt az út. A belvárosba mentek, egy híres étterembe, ott ünnepelték meg Jane születésnapját, Amy nagybátyja és annak felesége társaságában.
  - Megérkeztünk!- Mondta Tom boldogan.
- Hál’ Istennek. –Mondta Amy.
- Na és itt hol van az étterem? Én nem látom. Pedig ebben az utcában kell lennie. Szerintem arra lesz.
- Szerintem meg a másik irányban.
- Akkor menjünk először jobbra, ha ott, nincs akkor balra lesz.
- Mekkora megállapítás! Ha nem mondod, hülyén halok meg.
- De Amy!
- Bocsánat. De mennyünk már valamerre, mert éhen halok, mielőtt megtaláljuk az éttermet.
- Jó, akkor menjünk.
- De én ebben a tűsarkúban nem tudok ennyit gyalogolni a macskaköves úton. – Panaszkodott Jane.
- Akkor mi elmegyünk arra, és majd megcsörgetlek, ha arra lesz.
- Rendben.
Elindultak hát jobbra.
- Én nem látom. –Mondta Rocky, Amy öccse.
- Akkor a másik irányban lesz.
- Hurrá! – Morogta Amy.
Mikor visszaértek a lány anyjához, az mosolyogva nézett rájuk.
- Én megmondtam! Mondd csak ki!
- Na jó! Már megint neked volt igazad!- Mondta Tom nevetve, és megcsókolta feleségét.
Amy és Rocky összenéztek, és mindketten úgy tettek mintha hánynának. Erre Tom és Jane abbahagyta a csókolózást, majd folytatták útjukat.
Végre megtalálták az éttermet. Az egyik asztalnál Andrew és Marta várták őket.
- Azt hittem eltévedtetek. – Mondta Andrew.
- Hát majdnem!- Nevetett Jane.
- Egész nap ott fogtok ácsorogni, vagy leültök? Csak mert akkor elég lett volna egy kisebb asztal is!- Jegyezte meg mosolyogva Marta.
  Miután mindenki helyet foglalt, megkezdődött a beszélgetés. Mindenki jó érezte magát, még Amy is. Imádta a családját, annak ellenére, hogy szüleinek annyi dolguk akadt a kisboltjuk körül, hogy nem jutott annyi idejük lányukra, mint régebben. Jane és Tom egy kis élelmiszerüzletet tartott fent. Amy iskola után általában a szüleinek segített a bolt körül.
- Mért nem mész el itthonról egy kicsit a barátaiddal?- Kérdezte gyakran Tom. Amy szülei nem tudták hogy nincsenek barátai, mert mindig elterelte a szót.
- Nem érnek rá, dolguk van. – Mondta ilyenkor.
- Amúgy is, más szülő azért imádkozik, hogy a gyereke ne bulizzon annyit!- Vágott vissza Amy.
- Hát, te tudod! De szerintem többet kéne eljárnod itthonról.
- Igazad van, én tudom! És ezzel téma lezárva!