8. rész

Sziasztok! Tudom, korábbra ígértem ezt a részt, de annyi dolgom volt hogy sajnos nem volt rá időm. De végre itt van! Nem húzom tovább a szót, jó olvasást!

- Ez gyönyörű!- Amy el volt ájulva.
Egy hajón voltak, a Dunán. Nem vette észre hogy felszálltak a hajóra. Talán elterelte a figyelmét az, hogy érezheti Jeremy illatát, a közelségét, és hogy feltétel nélkül megbízhat benne.
 A kilátás meseszép volt. Már eléggé besötétedett, és minden ki volt világítva. Látni lehetett a parlamentet, a Szabadság szobrot, és még sok mást, aminek Amy a csodálattól a nevét is elfelejtette.
A hajón nem volt senki rajtuk kívül, csak a kapitány, és még néhány ott dolgozó. De se egy turista, se egy kikapcsolódni vágyó helyi.
- Hogy sikerült hajót szerezned?
- Apukám az egyik legjobb ügyvéd Kaliforniában. Nem szeretek erről beszélni, de mindenünk megvan, ami egy menő Kaliforniai dollármilliomos családnak kell. Talán több is.
Itt Jeremy kicsit elszomorodott, ezt Amy észre is vette.
- Miért nem szeretsz erről beszélni?- Kérdezte, és mélyen a fiú szemébe nézett.
- Hát, amikor apu még nem volt ügyvéd, jó kapcsolata volt velünk. Főleg velem. Úgy éreztem, neki bármit elmondhatok. Nem csak az apám volt, a példaképem is. Aztán Megkapta ezt az állást, és egyre kevesebb ideje maradt ránk. Ráadásul miután olyan sok sikeres ügye volt, fejébe szállt a siker. Most már hivatalosan is a felső tízezerbe tartozunk, de szerintem jobb életünk volt anélkül a nagy felhajtás nélkül is.
- Igazán sajnálom. De hé! Legalább van egy jó oldala.
- Na és mi az?
- Minden lányt levehetsz a lábáról ezzel.
- Szóval… sikerült?
- Sikerült. – Mosolygott biztatóan.
- Tényleg, el is felejtettem, van még valami!- Csillant fel Jeremy szeme.
- Még? Zavarba hozol!
Amy csak most vette észtre, hogy milyen aranyosan nevet.
Megragadta a lány kezét, és egy lépcsőhöz vitte, majd intett, hogy menjen előre.
Amy egyik ámulatból a másikba esett. Egy asztal állt az emeleten, két személyre terítve, és az egész fedélzet piros rózsaszirmokkal volt teleszórva.
- Te aztán kitettél magadért!- Pislogott nagyokat Amy a meghatódottságtól.
- Hát, el akartalak kápráztatni.
- Sikerült is!- Mondta, majd az asztal felé vették útjukat, és leültek.
Alig ültek pár másodperce, pár pincér jött fel, kezükben az első fogással.
Pincérek? Magánhajó? Rózsaszirmok? Ez nagyon nem az én világom. Én annak örülök, ha egy évben kétszer eljutok egy normális étterembe!- Gondolta Amy rémülten.

Később ez az érzés csillapodott benne. Sokat beszélgettek, és még többet nevettek. Jeremy nem volt az a tipikus gazdag- gyerek típus. Nyaranta munkát vállal egy moziban, hogy fizetni tudja a tandíját, mert nem hajlandó elfogadni az apja pénzét.
Az is szóba került, hogy az apja csak jóval később jön Magyar országra, mert nem hagyhatta ott a munkahelyét. „Jellemző”- dohogott Jeremy.
Az is kiderült, hogy jövő héten kezdi az itteni iskolát, mivel nem rég az Amyvel való találkozása előtt költöztek ide. Aznap az étteremben az érkezésüket „ünnepelték”.
Az iskola. Ettől Amynek görcsbe rándult a gyomra. Tuti az összes csaj rá fog nyomulni. Mert, ha jön egy srác, aki Kaliforniai, gazdag, és hihetetlenül helyes, akkor általában egy fél hónap múlva minden lány belé lesz szerelmes. Jaj. Ez eddig eszébe sem jutott. Próbálta kiverni a fejéből, de innentől kezdve a randi végéig nem hagyta nyugodni ez a gondolat.

7. rész

Halii! Tudom hogy azt mondtam hogy 5 komi után jön csak az új rész, de úgy döntöttem (segítettek ebben a döntésben) hogy egy időre feloszlatom a komihatárt. DE! Ennek ellenére én szeretnék pár visszajelzést, szóval hajrá! Jó olvasást!

Már vagy a nyolcvanadik ruhát próbálta fel, de ezt sem találta elég jónak. Becky az ágyán ült, és próbálta meggyőzni a lányt, hogy nem áll ez neki olyan rosszul.
Amy nem tudta miért, de megbízott új barátnőjében, és elmondta neki azt, ami aznap az étteremben történt. Beckynek sem volt még fiúja, csak egyszer volt egy randia, de abból sem lett semmi, ezért nem tudott sok tanácsot adni.
- Nem áll rajtam semmi jól! Felhúzok egy zacskót a fejemre, és úgy megyek a randira.- Duzzogott Amy
- Megvan!- Kiáltott fel Becky, amitől Amy eléggé megijedt. –Van egy ruhám, ami egyszerűen tökéletes, de rám túl nagy, elég hülyén áll rajtam, de szerintem rád pont jó. Várj 5 percet, mindjárt hozom!- Azzal fel is pattant és kiviharzott a szobából, még mielőtt Amy megszólalhatott volna.
Tényleg nem viccelt, 5 perc múlva ott állt megint a szobában, kezében egy szatyorral. Leült az ágyra, majd elővette. Amy egyből tudta, hogy ez lesz a tökéletes ruha.

Ezután Becky segített megcsinálni Amy haját és sminkjét. Mire készen lettek Amynek mennie kellett. Taxival ment, mert tömegközlekedéssel nagyon hosszú lett volna az út. A szülei amúgy is annyira lelkesek lettek attól, hogy a lányuknak randia lesz, hogy kifizették a taxit neki. Négy után 10 perccel ért oda így is, de gondolta ennyi késés talán belefér. Már az utca végéről kiszúrta Jeremyt. Ezúttal százszor jobban nézett ki, mind múltkori találkozásuknál,- már ha ez egyáltalán lehetséges. Amynek görcsbe rándult a gyomra amint meglátta őt, de kellemes érzés volt.
- Szia! Jól nézel ki- Köszöntötte Jeremy mosolyogva őt, és adott neki két puszit, amitől Amy fülig pirult, de próbált természetesen viselkedni vele.
- Köszi, te is!- Köszönt vissza, és most is meglepődött saját magán. – Mit terveztél, hová megyünk? – Erre tényleg nagyon kíváncsi volt, mert ez eddig nem derült ki.
- Az meglepetés!- Titokzatoskodott Jeremy, amiről Amy még izgatottabb lett.
- És mikor lepsz meg vele? – Mosolygott a fiúra, és csak akkor látta milyen juj-de- kék szemei vannak.
- Esetleg el is indulhatnánk oda. Taxival megyünk.

- Mindjárt ott vagyunk!- Amynek be volt kötve a szeme, nem látta, hogy hol vannak.
- Mikor vehetem le ezt az izét?- Kérdezte Amy, mert már tényleg nagyon kíváncsi volt, hogy hol vannak.
- Nem sokára!- Mosolygott sejtelmesen Jeremy, de ezt Amy nem láthatta.
Kiszálltak a taxiból, de Amy még mindig nem vehette le a kendőt a szeméről. Kicsit gyalogolni kellett, Jeremy vezette őt. Különös, de a lány biztonságban érezte magát, annak ellenére, hogy sejtelme sem volt arról, hogy mi történik körülötte. Csak egy dolgot tudott, hogy ezt az estét tuti nem fogja soha elfelejteni.
 - Itt is vagyunk!- Mondta Jer ünnepélyesen, és levette a kendőt a szeméről.

6. rész

Hy! Szomorúan vettem észre, hogy mivel nem volt kommenthatár, nem is jöttek kommentek. Szóval most 5 komment után jön az új rész ( csak hogy tiszta legyen, egy embertől csak 1 komi érvényes)

 

Ebédszünetben, amikor az udvaron, egy padon ülve beszélgettek, oda lépett hozzájuk Sarah és csapata.
- Szia Becky! Nem akarsz inkább velünk lógni helyette?- kérdezte negédes hangon, és lenézően végigmérte Amyt.
- Nem köszi, jó nekem Amyvel!- Válaszolta a lány határozottan, ezzel nagyon meglepve Amyt.
- Még nem tudod mit utasítottál vissza. Nagyon meg fogod ezt bánni!- Váltott hangnemet Sarah, amire csatlósai nagyon lelkesen bólogattak.
- Meg tudom válogatni a barátaimat, nem kell segítség!- Vágott vissza Becky.
A három szőkeség még vetett pár gyilkos pillantást a két lányra, majd sarkon fordultak és elmentek. Amy még mindig nem tudott mit mondani, annyira meg volt lepődve. Miért őt választotta? És mitől lett ez a törékeny lány ennyire határozott hirtelen?
- Ez mi volt?- Ez volt minden, amit mondani tudott.
- Sosem bírtam ezeket a hatalommániás, manipulátor, festett szőke plázacicákat.
- Azért lepődtem meg ennyire, mert csendes, visszahúzódó és félénk lánynak tűntél, mint én.
- Az is vagyok általában, de az ilyenek nagyon fel tudnak dühíteni.
- Hű! Most felnézek rád, ugye tudod? – Nevetett Amy
- Köszi!- Becky is elnevette magát.
Mikor vége lett az utolsó órájuknak, együtt indultak haza, mert mint kiderült, csupán pár utcányira laktak egymástól.
Amy boldogan lépett be a házba. Ha ez lehetséges, még boldogabb volt, mint reggel. Tényleg van egy barátja? Vagy csak álmodik? Erre a gondolatra megcsípte magát, de mivel fájt neki, boldogan vette tudomásul, hogy nem álom.

Épp a háziját írta, amikor jelzett a telefonja, hogy sms-t kapott. Megnyitotta, és gyorsan végigfutotta az üzenetet. Rövid volt és tömör, de Amy ettől az egy sortól is nagyon boldog lett.
„4-kor az étterem előtt? Jeremy”
Amikor már vagy nyolcadszorra olvasta az üzenetet, és felfogta, hogy mi áll benne, boldogan ugrált körbe a szobájában. Úgy érezte, hogy ez élete legszebb napja. Gyorsan lerohant az emeletről, és megkérdezte a szüleit, hogy elengedik-e. Örültek neki, hogy lányuk végre kicsit kimozdul, ezért habozás nélkül igent mondtak. 

5. rész

Heloooo! Meg is van a következő rész. Hálás vagyok a visszajelzések és a nézettség miatt is. Nem is húzom tovább a szót, jó olvasást!

Amy boldogan ébredt, ami már évek óta nem fordult elő vele. Megfürdött, felöltözött, felrakott egy kis természetes sminket és lement reggelizni. Szüleinek is feltűnt ez a kivételes jókedv.
- Veled meg mi történt? Elvittek a marslakók és kicseréltek? Ki vagy te és mit csináltál a lányunkkal!? – Viccelődött Tom.
- Haha, milyen vicces itt ma valaki. Nem, egyszerűen csak kivételesen nem bal lábbal ébredtem.
- Nos, mi örülünk a lelkesedésednek, de el kéne indulnod, mert el fogsz késni az iskolából.
- Tényleg, jó is hogy szólsz, rohanok, sziasztok!

 Első órájuk osztályfőnöki volt, aminek Amy külön örült, mert nem kellett semmit csinálni.
Belépett az osztályba az osztályfőnök, Mercz tanár úr, de nem volt egyedül. Egy vörös hajú, szép arcú, de látszólag kicsit félénk lány állt mellette. Amint meglátták az új lányt, mindenki suttogni kezdett.
- Kis csendet kérnék! Bemutatom az új osztálytársatokat, Becky Hills-t. Becky eddig New Yorkban élt, de szülei magyar országon születtek, ezért viszonylag ügyesen beszél magyarul is.
- Sziasztok! – Köszönt Becky. Az egész osztály egy emberként visszaköszönt neki, majd az új lány leült az egyetlen szabad helyre, Amy mellé. Furcsa, de fel sem tűnt neki, hogy nem ült mellette senki. Így hogy belegondolt, eszébe jutott, hogy előző padtársa iskolát váltott. Nem is gondolkozott azon, hogy esetleg valaki jön majd a helyére. De igazából nem bánta a váltást, mert egészen színpatikus volt neki az új lány.
Már ha egyáltalán barátkozna vele. Mert, hát, az osztályból senki nem barátkozott vele. Becky vajon kit választana? A magányos farkast, vagy a népszerűek társaságát? Erre a gondolatra Amy kicsit elkeseredett.

Szünetben Amy a szekrényében pakolászott, amikor valaki legnagyobb meglepetésére megszólította.
- Szia! Segítenél, kérlek? Nem találom a szekrényem, pedig valahol itt kéne lennie. – Becky volt az.
- Persze!- Amy megnézte a papírt, amelyen le volt írva, hogy hol van a szekrény.
- Itt van, az enyém mellett kettővel. – Nyújtotta vissza a fecnit.
- Köszi!
- Ugyan, nincs mit!
Egy ideig csendben pakolásztak, majd Amy nem bírta tovább, feltette a kérdést, ami már annyira fúrta az oldalát.
- Miért költöztetek ide, magyar országra?
- A szüleim már egy ideje haza akartak jönni, mert születésem előtt voltak itt utoljára, ezért úgy döntöttek, hogy pár évre ideköltözünk. – Amy még csak most vette észre, hogy Beckynek milyen cuki akcentusa van.
- És neked hogy-hogy külföldi neved van?
- Nekem a nagyon régi őseim voltak amerikaiak. Sajnos többet nem tudok róluk, minden esetre a nevüket megtartottuk, ezt is valamiféle hagyománnyá téve. – Beszélgetésüket az órára hívó csengő zavarta meg. Amy örült, hogy Becky vele barátkozott inkább, és nem a menőkkel. Nagyon régóta nem voltak barátai, és örült, hogy valaki végre kedvesen szól hozzá az iskolában a tanárokon kívül.
A többi szünetet is együtt töltötték, azonban ez így túl szép lett volna, hogy igaz legyen.

4. rész

Hello! Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan meg lesz az a 2 komment, de mivel megígértem, itt az új rész. Megkockáztathatok ezúttal 4 kommentet?

- Hát ez meg mi volt?- Kérdezte Jane.
- Nem tudom, mire gondolsz.
- De, szerintem tudod te azt.
- Lehet. De nem akarok róla beszélni.
- Amynek pasija van!- Üvöltötte Rocky.
- Kussolj! Az egész étterem minket figyel! Még egy ilyen húzás és kitesznek minket!- Sziszegte Amy.
Innentől kezdve, amíg étteremben voltak, a lány folyamatosan Jeremy felé nézett. Sajnos csak a hátát látta, de innen is egészen szívdöglesztőnek találta.
„ Mi történt velem? Pár óra alatt hogy tudtam így megváltozni? Ez nem lehetséges. Biztos csak álmodom ezt az egészet. De ha igaz hogy álmodok, akkor soha nem akarok felkelni, az biztos!”- Gondolta Amy.
- Hahó! Föld hívja Amyt! Mi van veled? Mióta visszajöttél teljesen megváltoztál. És az a fura letörölhetetlen mosoly a képeden!? Mi történt veled?- Kérdezte Tom.
- Mondtam, hogy nem történt semmi, csak egyszerűen elbambultam. Mit kérdeztél?
- Nem fontos. – Felelte Tom.
   Amy nem bírta tovább. Azt mondta, hogy ki megy mosdóba, ami kapóra is jött, mert a Jeremyék asztala pont útba esett a női WC felé. Mikor elment az asztaluk előtt,észrevétlenül  megsimította Jeremy vállát, aki erre mosolyogva felnézett rá. Hála istennek egyik rokona sem vette észre. Most hogy elment mellettük, jobban szemügyre tudta venni a társaságot. Nem volt senki, aki egy kicsit is hasonlított volna Jeremyre. Egyetlen ötlete volt, hogy ki lehet az ikertesója, mivel csak ő volt a fiúval egyidős. Ami elég különös volt, mert cseppet sem hasonlított rá. Szőke haja volt, az aljánál hullámos, kerek feje és volt rajta egy kis súlyfelesleg. Annak ellenére, hogy nem volt olyan tökéletes, mint testvére, nagyon kedves arca volt, és gyönyörű kék szemei. Első látásra színpatikusnak tűnt.
 Mikor beért a vécére, nagy meglepetés fogadta, ugyanis ott állt Sarah, a lány, aki tönkretette az életét.
- Te meg mit keresel itt?- Kérdezte nem túlzottan kedvesen.
- Ugyan azt, amit te: vacsorázni jöttem a családommal.
- Pff, nem hittem volna, hogy telik nektek ilyesmikre.
- Na, vegyél vissza magadból! Velem nem fogsz úgy bánni, mint a klónjaiddal, Britneyvel és Sophieval!
Amy tényleg nem értette mi ütött belé. Eddig megszólalni nem mert nagyobb társaságokban, most meg először flörtöl egy sráccal, majd megvédi magát a legnagyobb ellenségével szemben.
- Hogy merészeled? Ezek után még hajlandó vagy kiállni velem, hogy így eltiportalak. Merész tett!
- Azt majd meglátjuk!
- Mi van?- Kérdezte Sarah, és látszott rajta, hogy tényleg nem érti, miről van szó.
- Erről beszélek! - Felelte Amy, majd egy magabiztos mosollyal az arcán kilépett a mosdóból, és visszaült az asztalukhoz.