12. rész

Sziasztok! Sajnálom, tényleg elég rég írtam, ezért kárpótlásul ez a rész kicsit hosszabb ;)

Éjjel 1 óra volt, amikor megszólalt Amy telefonja. A lányok egyszerre sikítottak egy nagyot, amikor elkezdett csörögni, mivel éppen egy horrorfilmet néztek. A kijelzőn egy ismeretlen szám állt.
- Ki lehet az ilyenkor?- kérdezte Amy, amikor felfogta, hogy csak a telefonja csörög.
- Talán a sikoly! Vagy a fűrész! Vagy Samara! Ne vedd fel!- mondta Becky.
- Azt hiszem nem kéne több horrort néznünk. Amúgy meg, Samara miért telefonálna? Unja a tévét, és mostantól telefonból fog mászkálni?- nézett Amy értetlenül barátnőjére.
- Sosem lehet tudni!
- Te őrült vagy!- nevette ki Beckyt, majd felvette a még mindig csörgő telefont.
- Halló?- szólt bele.
- Szia, én vagyok! – Amy rögtön megismerte ezt a hangot.
- Szia! Ez kinek a száma? És miért hívsz ilyenkor? Baj van?- Egy perc alatt rengeteg szörnyűség jutott eszébe. Mi van, ha a nagynénje állapota valamiért súlyosbodott? Esetleg eltűnt a húga, pedig már rég otthon kéne lennie? Vagy autóbalesetet szenvedtek?
- Nem nincs semmi, csak nem tudok aludni és hallani akartam a hangodat. Mondtad, hogy Becky nálatok alszik, szóval sejtettem, hogy fent vagytok még. Amúgy az anyám számáról hívlak, mert nekem nincs egyenlegem, elfelejtettem feltölteni.
- Igen, fent vagyunk. Éppen horrort néztünk. Amikor megszólalt a telefon Becky azt hitte, hogy te vagy a sikoly.
- Hé! Jobb félni, mint megijedni, nem?- védekezett Becky.
- Ki tudja. Lehet, hogy a végén megöllek titeket.
- Megölnéd a barátnődet?
- Csak az első aktus után, mint az imádkozó sáskák.
- De ott nem a nőstény gyilkol?- Amy örült, hogy Jeremy most nem látja, mert fülig pirult.
- Az most mindegy
- Szerelmetes galambocskáim, én nagyon örülök nektek, de Amy, mi lenne, ha leraknád a telefont és folytatnánk a filmet???
- Jól van, na! – nevetett Amy. – Hát, hallottad, le kell raknom, jelenésem van.
- Oké. De akkor te tedd le!
- Nem, te tedd le!
- Én nem teszem le, te tedd le!
- Nem, mert ÉN teszem le!- Mondta Becky, elvette Amy telefonját, és kinyomta.
- Hé! Még beszéltem!
- Én meg filmet néztem. Folytathatnánk?
- Jó, jó!- adta meg magát Amy.
- Amúgy miért hívott?
- Azt mondta, hogy nem tud aludni és hallani akarta a hangom.
- De aranyos! Nekem miért nincs barátom, aki ilyeneket mond nekem?
- Hát, Jeremynek lehet, hogy van egy helyes barátja. Megpróbálhatnánk.
- Ez jó ötlet!- lelkesedett be Becky. – Akkor mehetnénk dupla randira! Tök jó lenne!
- Hé, azért ne lelkesedj ennyire! Mondom, LEHET. Majd holnap megkérdezem.
- Jó, de ne felejtsd el!
- Ígérem, nem fogom

Másnap Jeremyvel lementek egy közeli strandra, mert igaz, hogy még csak tavasz volt, de a nap már melegen sütött. Hát igen, lehetett érezni, hogy nemsokára itt a nyári szünet.
- Jut eszembe. Nincs egy helyes barátod, aki illik Beckyhez? Valamiért most úgy döntött, hogy neki márpedig kell egy pasi. – tette fel a kérdést Amy.
- Hát, van valaki.
- Na, mesélj!
- Meséltem neked Krisztiánról.
- Szerintem az, hogy első nap után azt mondtad, hogy „szimpinek tűnik”, nem nagy mesélés. – mosolygott Amy.
- Na, jó. Akkor most mesélek. Szóval…
- Kezdd azzal, hogy hogy néz ki! – szakította félbe.
- Rendben. Szóval magas, fekete hajú, kék szemű.
- És helyes?- kérdezte Amy türelmetlenül.
- Honnan tudjam? Én pasi vagyok!- nevetett Jer.
- Oké. Akkor úgy mondom, hogy ha lány lennél, akkor járnál vele?
- Nem tudom. Nem vagyok lány!
- Akkor menjünk tovább. Milyen belülről? – sürgette Amy.
- Hát, hogy úgy mondjam ő az osztály bohóca, de ha muszáj, tud komoly is lenni. Mondjuk, ez ritkán fordul elő.
- Remek. Pont illik Beckyhez! – ragyogott fel Amy arca - Akkor mehetnénk dupla randira.
- Szerinted nem kéne, hogy legelőször megismerjék egymást, és csak aztán menjünk együtt?
- Szerintem jó ez így. Mert...végül is, mi hozzuk össze őket. Vagy mi...
- Te tudod. Na, akkor megyünk a vízbe vagy mi lesz? – váltott témát Jeremy.
- Jó, menjünk. De csak hogy tudd: le foglak nyomi! – próbált Amy komoly lenni.
- Na, azt próbáld meg! Engem nem lehet lenyomni. – nevetett Jeremy, azzal felkapta a barátnőjét a vállára. Amy próbált kiszabadulni, de nem sikerült neki. Az sem könnyítette meg a dolgát, hogy annyira nevetett, hogy alig kapott levegőt. Amikor a medence szélére értek, Jeremy bedobta a vízbe a lányt, majd ő is utána ugrott.
 Amikor Amy felbukkant a vízből, rögtön Jeremy után vetette magát.
- Hé! Ezt még visszakapod!- kiáltotta.
- Ó, igen? – vigyorgott gúnyosan.
Amy nem válaszolt, csak ráugrott barátja hátára, aki nem süllyedt el, viszont ezzel a lendülettel le is lökte magáról Amyt, aki ismét a víz alatt találta magát.
- Ez nem ér! Téged tényleg lehet lenyomni! – „hisztizett”.
- Én figyelmeztettelek!
- Azt hiszed, ilyen könnyen feladom?
- Hát, ha még több vizet akarsz nyelni! – mondta, majd villantott egy szemtelenül helyes mosolyt.
Amy egy percre ellágyult attól a csodás kék szempártól, de aztán eszébe jutott, hogy az előbb hogy bedobta, ezért megint nekirugaszkodott, és most sikeresen lenyomta Jeremyt.
- Hé! Hagytad magad! Így nem ér!
- Én? Én ugyan nem hagytam magam! – Nézett rá Jeremy, és minden erejével próbált komoly maradni. Sajnos nem ment neki, mert Amy észrevette azt a bujkáló mosolyt a szája sarkában.
- Na, jó. Tegyünk úgy, mintha én lenyomtalak volna, te meg nem hagytad volna magad. És akkor mindenki boldog. – kötötte meg az egyességet Amy.
- Rendben – egyezett bele Jeremy, majd magához húzta barátnőjét, és hosszasan megcsókolta.